Triász - Otthonról hazafelé, Sose búcsúzz el
Otthonról hazafelé - Zene: Ács András, Soldos László, Varga Miklós, szöveg: Horváth Attila
Sose búcsúzz el - Zene: Menyhárt János Szöveg: Miklós Tibor
Hajnalban a csend szorít,
Nappal túl sok a zaj,
Este szól a kedvesért
A legszomorúbb dal.
A lelked itt, a szíved ott,
S tudod ezentúl mindig vársz.
Zajos az állomás, hosszú,
Zsúfolt vonatok jönnek,
A városból, amit elhagytál.
Tudtad akárhol máshol könnyebb,
S még van remény, míg van, kit várj.
Hosszú, zsúfolt vonatok jönnek,
A városból, amit elhagytál.
Újabb szelíd hajótöröttek az ajtóknál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj
Sose búcsúzz el.