Búcsú (Vers)
Búcsú
Izzó cigaretta, görcsös kezembe,
Vörös vér csorog, megkínzott erembe.
Rád gondolok, ki nem vagy most velem,
Ki minden pillanatba, hazudtál nekem.
Hazudtad, hogy szeretsz,
Hazudtad, hogy kellesz.
Veled leszek mindig, veled leszek örökre,
Együtt fekszünk majd, a sötét gödörbe.
Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Hogy a szerelmed, nem kérhetem.
Egy csók a bűnöm, mit te adtál nekem,
És ezzel a csókkal, elvetted az eszem.
Ezért vagyok most, teljesen egyedül,
Szívem a sötétbe, teljesen elmerül.
Elmerül végleg, de én nem ezt kértem,
Én mindenemet, odaadtam volna érted.
De ami volt, az már mind elmúlt,
Szerelem a szívembe, többé nem gyúlt.
Elvetted mindazt, ami amúgy se volt az enyém,
Nem maradt más, mint a magány, és a remény.
Búcsúzásul, csak azt kérhetem,
Legyél nagyon boldog, életem.
Angyalok kísérjenek, végtelen utadon,
Én meg a szerelmet, tovább kutatom.