Calum TM. Nicholson, Ralph Schoellhammer és Charlie Peters izgalmas vitában fejtették ki véleményüket a migrációval, valamint annak lehetséges kezelésével kapcsolatban.
Kovács Blanka, a Migrációkutató Intézet munkatársa azzal a kérdéssel indította a panelt, vajon kinek a feladata lenne a migráció kezelése az Unióé, vagy pedig a tagállamoké, melyre teljesen világos választ talán nehéz is adni.
Ralph Schoellhammer szerint nincs egyetértés abban, mi is a valódi probléma, hiszen nem azonosítható be egyértelműen, hogy a migráció politikai, gazdasági vagy morális probléma, esetleg ezek egyvelege.
Erre csatlakozva Dr. Calum TM. Nicholson kifejtette, a teljes képet kell nézni, mert ha a migrációt önmagában próbáljuk megérteni, nem jutunk semmire. A Cambridge Egyetem oktatója szerint túl sokat foglalkozunk a tünetekkel, amit összekeverünk a lényeggel.
Schoellhammer azzal érvelt, a migrációt sokan azért tartják szükségesnek, hogy a jóléti állam fenntartható lehessen. Ugyanakkor nem lehet általánosítani ha a bevándorlókkal kapcsolatos problémákról van szó, leginkább bizonyos térségből érkezők, akik nem, vagy csak nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba. Érdekességnek tartotta továbbá, hogy bizonyos esetekben olyan harmadik generációs bevándorlók sem tudnak asszimilálódni, akik egyébként a nyelvet már tökéletesen beszélik.
Emellett szóba került a párhuzamos társadalmak jelensége is, amelyet nem érdemes támogatni, hiszen ahol a bevándorlók kisebb arányban képviselik magukat, ott sokkal nagyobb eséllyel tudnak beilleszkedni, amire rá is vannak kényszerítve.
Az egymás melletti békés együttélés témájában javaslatként hangzott el, hogy a társadalom bizonyos, egymástól különböző részeinek találkozniuk kellene egymással, hogy megismerjék egymást, és megszabadulhassanak az előítéleteiktől.